Egyesült Nemzetek Emléktemetője - Puszan

Vigyázat, történelem!

A második világháború után, amikor a Koreai-félszigeten hivatalosan még nem létezett 2 Korea, a különböző politikai pártok egyre jobban erősödtek északon és délen. Északon a semmiből megjelent Kim Il-Sung, aki mint gorilla-harcos tört fel a nép szemében, ezzel adva nekik reményt, egy jobb nemzethez. Azt állította, 

"az országunk nemzeteken keresztül szenvedett, mert nem volt egy remek vezetőnk".

A bátran fellépő jövőbeli vezető régebben a Szovjetunióba ment, ahol megtanult oroszul és diplomáciai kapcsolatokat alakított ki fontos orosz admirálisokkal, később pedig Kínával.

Eközben délen Lee Seungman, egy angolul jól tudó, katolikus ember volt a koreaiak kedvence. Akkoriban különlegességnek számított, ha egy ázsiai jól tudott angolul és meg is találta a helyét a nem-ázsiaiak között, így Lee Seungman az Egyesült Államok támogatását élvezte. 

A két majdani vezető más nézeteket vallott, de ettől függetlenül igen hasonlóak voltak... Mindekettő(-nek):

• egy egységes Koreát képzelt el -> de nem a helyes módon
• nagy terveik voltak
• magát helyezte a középpontba

A félszigeten uralkodó politikai különbségek és a támogató országok hatására Kim Il-Sung, Sztálin engedélyével, átlépte a 38-as szélességi övet, ezzel elindítva a Koreai háborút 1950-ben.

Az Egyesült Államokban a hírek hatalmas megdöbbenést váltottak ki. Előtte való években fejeztek be egy háborút, és csapataik nem voltak felkészülve egy újabb csatára. Azonban 1950-ben nem tudták mire készüljenek és a helyzetet alábecsülve, egy kisebb csapatot rendeltek a Koreai-félsziget délebbi részére, komolyabb fegyverzet nélkül. 

Az Koreai Népi Hadsereg földi ereje (vagyis az északi hadsereg) az orosz tankokkal a hátuk mögött egy perc alatt megsemmisítette a kis csapatot. 

Az északiak egyre jobban nyomultak dél felé, szinte már reménytelennek tűnt a helyzet. 

A déliek, és ezzel együtt az amerikaiak vesztésre álltak. 

Az egyetlen biztos bázis, amit meg tudtak tartani az amerikai csapatok, egy déli kikötőváros volt, a neve Puszan. 

Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa(UNSC) elfogadta a 82. határozatot, amelyben felszólítja Észak-Koreát, hogy szüntesse meg az ellenségeskedést és vonuljon vissza. Mikor ez nem érte el a célját az UNSC elfogadta a 83. határozatot, amelyben az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjait ajánlotta a Koreai Köztársaságnak "a fegyveres támadás visszaszorítására, valamint a térségben a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására". 

22 nemzet fogott össze és alkotott hadsereget, közülük:

• Dél-Korea
• Egyesült Államok
• Ausztrália
• Egyesült Királyság
• Thaiföld
• Kanada
• Törökország
• Fülöp-szigetek
• Új-Zéland
• Etiópia
• Görögország
• Franciaország
• Kolumbia
• Belgium
• Dél-Afrika
• Hollandia
• Luxemburg 

1953 végén a szövetségesek segítségével és Douglas MacArthur irányításával és taktikai döntéseivel sikerült nagy mértékben visszaszorítani az északi haderőt a kínai országhatárhoz. 1953-ban vége tért a Koreai Háború, és megegyeztek a 38°-ú szélességi kör közelében, mint határ, és ezzel Korea hivatalosan is kettészakadt.

Puszanban emléksírt építettek, ami szabadon látogatható mindenki számára, aki tisztelegni akar a különböző nemzetiségű hősök előtt, akik a szabadságért és békéért harcoltak egy olyan országban, amiről talán aligha tudtak valamit. 

A temetőben nemzetekre csoportosítva találjuk az elhunytakat, és mellette 1-2 kiegészítést. 

Maga az emlékhely gyönyörű, nagyon odafigyelnek minden egyes részletre, a bokrok tökéletesen állnak, a szobrok tiszták és minden nap 4 órakor trombitaszót hallani az egész területen.

A Koreai Háború egy fájdalmas emlék a koreai emberek számára, de ez a fájdalom egy hálával is jár mindazon nemzetek felé, akik a ma érezhető szabadságot segítettek előteremteni. 

A háború után az ország romokban hevert és az első cél a gazdasági növekedés volt az országban. Ezt a célt mindenáron el akarták érni, még akkor is, ha a kormány nem demokratikus nézeteket vallott. 

Bár észak és dél még mindig háborúban áll egymással, a mai állapotért sokat köszönhetnek azoknak a katonáknak, akik életüket adták egy ismeretlen országért, ismeretlen jövőért, amit ők már nem tapasztalhattak meg. 

안녕~

A képeken nem láthatóak a sírok, ezzel is tiszteletben tartom végső nyughelyüket. Megértésedet köszönöm!